Gondolatomat folytatva a kontrollálásról, a csoportdinamikáról akartam írni. 
Érezted már úgy, hogy mindig megismétlődnek veled ugyanazok a rossz dolgok? "Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba." Illetve kétszer csak nem lesz már sz*ros a cipőd ugyanattól...  Sajnos dehogynem. 
Addig ismétlődnek ugyanazok a sémák, amig nem méltóztatsz észrevenni és tenni ellene. De ezt borzasztó nehéz megtenni. Te is ugyanazokat a mintákat ismétled újra meg újra. 

Pszichológusok valószínűleg azt mondanák, ezek már egészen kisgyermekkorban berögzült minták, sémák, amiket a családból hozunk. Azon alapulnak, hogyan szerettek minket, milyen volt a családban a kommunikáció, hogy élte meg a család a feszültségeket, stb. Vallom ennek igazságát, bár úgy vélem, mindezeknek mélyebb gyökere van. Itt jön előtérbe a hitvallásom, miszerint ezeket a kereteket és korlátokat bizony mi állìtjuk oda magunknak, okkal és szándékosan. A mi felsőbb, bölcsebb énünk tudja igazán, mire van szükség lelkünk, szellemünk transzformálásához. 
Nem kell, hogy egyetérts, hibáztathatod a sok hülyét körülötted, akiknek köszönhetően olyan nehéz a sorsod. Akármit is vélsz, miért ismétlődnek meg bizonyos dolgok veled újra, az nem változtat a tényen, hogy ez bizony megtörténik. Mindenki hülye és te vagy helikopter?

Nem kedvelem az instant bölcsességeket. Megmondóemberrel már teli a social média, készen szállítja a Facebook a megható videókat mások felismeréséről, ami nem változtatja meg a te életed. Végignézed a videót, megdobogtatja szìved más bölcsessége(?), a kétmondatos, neon hátterű okosságok olvastán bólogatsz, vagy bosszankodsz és a következő poszt után már el is felejted. Meg is veregetheted a saját válladat, gondolván neked már semmi újat nem lehet mondani, te ezeket eddig is tudtad. Aztán pedig minden folytatódik ugyanúgy.

Azt mondta a terapeuta, hogy másokat nem változtathatok meg magam körül. Hazudok, ha azt mondom, hogy nem próbálom meg minden nap, ezerszer. Iszonyatos energiát pazarlok erre, meg bosszankodásra, méregre, panaszkodásra. Magyar szokás lenne? Nem tudom, de a csontjaimban is benne van.
Ha csak töredékét ennek az energiának arra fordítanám, hogy a saját hozzáállásomat változtassam meg a helyzetek, emberek felé, vajon mit érhetnék el? 

Boldogságnaplót kellett vezetnem. Minden áldott nap 3 dolgot bele kellett írnom, olyan dolgokat, amik aznap boldogságot adtak. Maga az ötlet tetszett, mégis több, mint nevetségesnek éreztem, hogy ilyesmit irogassak. Mintha a fogamat húznák, úgy álltam hozzá a dologhoz. Közhelyes dolgok kerültek bele, de minden nap egyre több és több dolog jutott az eszembe. Ez a nagyon minimális erőfeszítés pedig elég volt ahhoz, hogy más színben kezdjem látni magam körül a világot. 

Azt hiszem, az egyik legnehezebb dolog a gondolatainkat egy bizonyos irányba terelni, összpontosítani és uralkodni csapongásukon. Legalábbis nekem nehéz.
A meditáció egy út lehet a gondolatainkon való uralkodáson. Nem gyakorlom rendszeresen, bevallom. Lehetne gyakrabban. Ugye, a híresen gyenge kitartásom...
De arra gondoltam, néhány meditációs anyagot rögzítek, amit aztán meg lehetne hallgatni a blogon...Még gondolkodom kicsit rajta.

Kíváncsi vagyok, te hogyan uralkodsz a nem kívánt gondolatokon. Ki hogyan kontrollálja elméjét? Miféle technikákat ismersz?
Ígérem, a következő téma a csoportdinamika lesz. Hacsak nem akad jobb javaslat.